2019.november 29.

-Te Gyuri, nem jó ez a 337-es euró… -kezdte a kis Viktor nyeglén, zsebrebaszott kézzel.
-De hiszen te mondtad, hogy gyengítsük… -nyekeregte riadtan a jegybank elnöke.
-Persze, de ezzel a 337-tel nehezen számolunk, mi magyarok. Valami kerekebb szám kéne!
-Úgyis mindjárt 350 lesz…-válaszolta kissé magabiztosabban Gyuri, Matolcsyné férje.
-Azzal még mindig nehezen számolunk mi, egyszerű fiai a népnek -morfondírozott a szterelnök és kiköpött egy szotyolahéjat, amit már vagy fél órája szopogatott.
-Vigyük vissza 300-ra? -kérdezte lelkesedve György és szemeiben különböző színű fény csillant meg.
-Dehogy is! Akkor vettük az eurót, most eladni akarunk, te marha! Legyen négyszáz!
-De nem lesz ebbül baj, Viktor?
-Már hogy lenne? A barmainknak majd azt mondjuk, hogy Soros sortol, hogy fogják ezt zabálni, mit kérődzenek majd ezen! Az ellenzéki újságokra meg egyszerre küldjétek kommentelni Kuzmicseket, hű szolgámat, Szarbinát, a turbinát és Páncélöklöt, azt a buta tököt is, valagam tisztán tartóját.
-Rendben, intézkedem! -mondta lelkesen György /a Matolcsyné férje/, és örömében, hogy végre szabadul e kínos beszélgetésből, még hozzátette: -Fercóbácsit is bevetjük!
-Fercóbácsival csak óvatosan! Látszólag mellettünk áll, de ő nincs fenn a fizetési listánkon. Ahhoz pedig túl okos, hogy fideszes legyen. Különben is, én úgy vagyok a Ferenccel, mint te a nyolcassal, ugye, megértesz, Mata?
Azzal Viktor elfordult a beceneve miatt könnyekig hatódott cinkosától és a könyvtárszobája felé indult, hogy újra szemügyre vegye új szerzeményét a földgömböt, miközben azon mélázott, milyen érdekes, hogy mennyien hiszik, hogy a bolygó gömbölyű…
#
2019.december 04.

-A káeshá? -kérdezte Szindbád megvetően, majd beleivott pécsi furminttól aranyló poharába és Ófalu 1864-ből származó, falon függő térképét tanulmányozta hosszasan.
-Ezen az öreg térképen több valóság van, mint egy mai statisztikában -tette még hozzá miután kiürült pohara, aztán a flaska után nyúlt, hogy újra töltsön magának a borból, mely egyedüli vigasza maradt ebben a hazug világban.
#
2019.december 06.

-Magyarország távoli, furcsa ország, furcsa emberek vannak ott -itt egy kis szünetet tartott, s vendéglátói leplezetlen csodálkozása közepette bevágta az ötödik pohár pálinkát is, majd kipirult, kissé torz arccal és reszelős orrhangon így folytatta: -Én például kilopom a szemüket, és hagyják, mert csak annyit mondok nekik; migránsok! Szó szerint elloptam a jövőjüket, s a balgák tapsolnak nekem, csak azt kell mondanom; Soros! Az öregjeik és betegjeik minősíthetetlenül rossz ellátást kapnak az egészségügyben, de csönd van, mert migráncsok. A gyermekeiket nem tanítjuk meg az iskolában semmire, mert nekünk jámbor jobbágyokra van szükségünk, nem pedig gondolkodó, kérdező polgárra és hagyják! A legalacsonyabb bérszinvonalon tengődnek, de az alapélelmiszer is már drágább, mint Ausztriában. Azt hiszem, ezt semelyik más néppel nem tudtam volna megtenni, áldom a szerencsémet, hogy Magyarországra születtem!
#
2019.december 06.

3 féle telepes érkezett a tolna-baranyai sváb falukba; legjobb a fölvidéki volt, mert ő otthon is gazda volt, nemegy közülük több vagonnyi ingósággal jött. Jellemző, hogy sokan a sváb családot visszaengedték a ház egy részébe, mert együtt éreztek sorstársaikkal.
Volt a bukovinai székely, akiket már Horthy egyszer letelepített a visszatért Bácskába, de onnét elüldözték őket, ők így kerültek a Schwäbische Türkeiba.
A székelyek -vagy ahogyan a kitelepítést megúszó svábok nevezték őket; csángók- fejletlen vidékről jöttek, a hátrahagyott vetőgépet sem tudták használni, úgy vetettek, mint Bukovinában szoktak; marokból szórták a magot.Jellemző, hogy a sváb házon alig igazítottak valamit, még unokáik is abba a házba születtek.
A legrosszabb telepes az alföldi uradalmak szélnek eresztett zsellérje volt, na ők lelakták pár év alatt a sváb-vagyont, aztán újat igényöltek.
#
2019.december 07.

-Rasmussen? -kérdezte Szindbád a poharába tolakodott muslinca kipiszkálása közben. -Csak nem őt is a fidesz szerezte?
#
2019.december 08.

-Már megint a Hosszú? -kérdezte Szindbád, miközben egy vergődő muslincát halászott le a poharában lustán nyújtózkodó aranyérmes kadarka piros habjáról.
#
2019.december 10.

-Az állam? -tűnődött Szindbád, miközben egy borosüveget igyekezett minél messzebb tartani magától, hogy az apróbetűs részből végre megtudja, honnét származott ez a remek gohér, amit fél óra alatt ivott meg oly sebesen és olyan kívánsággal, ahogyan fiatalkorában itta a bort, mikor még szerelmi bánatok fokozták szomjúságát.
#
2019.december 11.

-Te Lőrinc -szólt a kis Viktor hetykén, zsebrevágott kézzel a strohmannhoz-, ne kapkodjuk már el ezt az üzletet, hisz tudod jól, sietségnek sok az alja!
-De főni, kész vannak a szerződések, csak alá kell írni… -még mondta volna tovább, de elhallgatott, mert Viktor egy szotyolahéjat pökött elébe megvetően.
-Ócsóbban is megkapjuk ezt, Szaros. /Lőrinc összerezzent; nem szerette, ha iskoláskori gúnynevén szólítják./ Viktor folytatta, miután új szotyoládét tömött a szájába:
-Már szóltam Tállainak, annak a disznónak, hogy vegzálják meg már ezt a tékomot a hivatalok, oszt’ majd utána visszatérünk az üzletre félárért.
-De mi legyen a megírt szerződésekkel? -kérdezte minden agyi kapacitását kimerítve a báb.
-Mi lenne? Maradhat úgy, ahogyan van, még az összeg is. Felét kapja a tékom, a másik fele meg a táskámban marad. Érted, ugye?
-Persze, persze, ahogy szoktuk… -rebegte Lőrinc zavartan.
-Jól van öregem, most pedig megyek, mert beszédem van azzal a győri vőféllyel, akit a csicskáink indítanak az ellenzék megosztására, na szevasz Szaros!
#
2019.december 14.

-Adventi vásár? -rezzent össze Szindbád és rögtön pohara után nyúlt, hogy a hátán futkározó hideget elűzze. A rizling a kellemes és várt vendég magabiztos otthonosságával elegyedett el szervezetében, nem csak hőt szolgáltatva, hanem bátorságot is adva eme merész kijelentéshez: -Márpedig én ilyen helyre nem megyek!
#
2019.december 20.

-Te Árpi! -szólt a kis Viktor zsebrebaszott kézzel betegágyából a tisztes távolban várakozó, horpadt-arcú cselédjéhez-, ez a Karácsony még nem zaklatott?
-Zaklasson, Főni? -kérdezett vissza alázatosan, torz arcára aggodalmat erőltetve Habony.
-Jó lenne, mert ez a Budapest lassan egy ellenkormány lesz… -mondta Viktor és folytatta is volna talán, de sípoló tüdővel zihálni kezdett, láthatóan teljesen kimerült. Elhaló hangon vizet kért még, aztán párnájára hanyatlott.
Habony az ajtóban várakozó Lázárra nézett, szemük cinkosan összevillant, majd a kancsó után nyúlt és töltött a szterelnök narancssárga műanyagbögréjébe, melyet az mindenkor magánál tartott.
-Tea is jó lesz, Főni?
-Milyen?
-Még senki sem panaszkodott rá -mondta Habony rejtett gúnnyal és töltött. Lázár hátul idegesen a nyakkendőjéhez kapott…
#
2019.december 20.

-Orbán beteg? -kérdezte Szindbád és reményteljes várakozással emelte szájához ’19-es rizlinggel töltött, halványzöld, bordás kis poharát.
#
2019.december 22.

-Már megint Kövér? -kérdezte Szindbád felületes érdeklődéssel, miközben villáját egy szaftos, piros kalbászba döfte, aztán ecetes tormában meghempergette.
Miután lenyelte a falatot, így szólt:
-Magyarországon jó kalbászt ott ehetsz, ahol tótok vagy németek laknak. Podolinban ismertem egy hentest, akihez még Lengyelországból is átjártak a kundschaftok, a mészárszéke ott volt a Fehér Bárány fogadó mellett, a fogadós -egy bizonyos Matyowszky- irigyen figyelte Metzger sikeres üzletmenetét, míg végre rájött a megoldásra; Metzgertől vett minden húsfélét, aztán kiderült, hogy a lengyelek is -akárcsak a magyarok- szívesebben esznek ülve, így ezután már hozzá tértek be falatozni és Andrássy-féle tokaji furmintot inni reá. Metzger sem ment tönkre, sőt, fellendült az üzlet Matyowszky sikere nyomán.
A pincér alázatosan végighallgatta eme eszmefuttatást, majd a kezében lévő palackot Szindbád üres poharához illesztette. Szindbád felmordult:
-Már mondtam az imént; kövérszőlőből bort nem kérek. Ez a szőlő rohadt volt, a penészíz végigkíséri a bort az illatától a lenyeléséig, jó bort pediglen csak egészséges szőlőből nyerhetünk, a kövér amúgy is egy rothadékony fajta, ideje volna a köztermesztésből eltűnnie.
Hozzon inkább valami vöröset, igen, kadart!
#
2019.december 30.

-Vajon a lopás is a magyar identitás része? -kérdezte Szindbád, s a nyomaték kedvéért még a kanalát is letette, pedig épp az imént kente be vele friss tejföllel a gőzölgő, disznótoros töltöttkáposztát, melyet a kalbászhús és az abalében főtt gerstli tett utánozhatatlanná. -Mert különben miért tűrné a nemzet, hogy a hazáját kifosszák? -tette még hozzá tűnődve, majd poharában meglötybölte a csomorikát, megnézte a bor mozgását, aztán méltóságteljesen szájához illesztette és ivott.
#
2020.január 02.

Szindbád zöld veltelinit soha nem ivott kedvére valót, csak egyszer, mikor Wachauban járt.
#
2020.január 02.

-Vajon mit csinálnak a prímások holnap azzal a sok lejárt pénzzel, amit éjjel a vonójukba fűztem? -tűnődött Szindbád, miközben egy hideg Pilsner Urquellt csapoltak neki a Sarkiban.
#
2020.január 02.

-Ezt azért kell megennem, hogy legyen pénzünk? -kérdezte Szindbád kedvetlenül, mikor neje még egy söpfler lencsét mert a véreshurka maradéka mellé a tányérjába.
De már csak nyammogva, lassan és kölletlenül evett, mert Gyuri jutott eszébe, a prímás, akinek a vonóját telefűzte tegnap fakó tízezresekkel, azokkal az utolsó bankókkal, amelyeken még nem Matolcsynak, a rablóvezér bitang bankárjának az aláírása virított, s amely pénzjegyek holnapra már semmit sem érnek.
Szindbádnak lelkiismeret-furdalása támadt. A falat nem ment le a gigáján, ezért poharát jó kétharmadig töltötte Puklus-féle száraz furminttal, aztán a bor rövid esztétikai vizsgálata után lassú, méltóságteljes kortyokkal támogatta meg emésztését és csillapította mardaló bűntudatát.
#
2020.január 10.

Németként természetesen német nemzetiségi iskolába írattam a gyerekeimet. Sajnos, a cigányságnak nincs igénye -ennélfogva lehetősége sem- anyanyelvi oktatásra, mert értelmisége elhagyta és elárulta, a magyar liberális értelmiség pedig azzal a hazugsággal, hogy a cigány is magyar, még nemzeti azonosság-tudatát is szétrombolta.
A munkához képzettség kell, szakértelem. Az oktatási rendszer által magukra hagyott cigányság reménytelen helyzetbe került. A Kádár-rendszer bukása utáni tömeges munkanélküliség és az erre válaszként adott felelőtlen segélyezés megtörte ennek a többre hivatott népnek a gerincét.
Néhányuknak mégis sikerült kiemelkedni, az ismertebbek közül megemlíteném M. Lőrincet, aki szegkovács család sarjaként tanulta ki a gázszerelést, vagy O. Viktort, akit Soros György azért taníttatott ki, hogy magyarellenes érzelmeitől vezérelve rászabadítsa hazánkra utolsó csapásként.
Fellengzős, kioktató stílusodat rühellvén, a köztünk kialakult diskurzust ezennel pediglen beszüntetem.
#
2020.január 14.

Látta Huszárik Szindbádját, mert aligha a párttitkár apuka nevelte volna erre…
#
2020.január 17.

Szindbád szelíden borozott sarokban álló törzsasztalánál, mely egy Ófaluban, Pausch műhelyében készült sarokpadhoz volt társítva, s mely fölött a kápolnai csatáról készült festmény olajnyomata függött a falon. Szeretett ezen a padon ülni, mert gyékényből font ülőkéjén sokat fáradt, s emiatt megnagyobbodott prosztatája lecsillapodott, s Szindbád zavartalanul megihatott úgy egy üveg bort, hogy vizelési inger nem zavarta meg csendes töprengését.
Tarlós neve hallatára azonban felkapta fejét, elkerekedett, csodálkozó szemekkel nézett Elemérre, a köpcös pincérre -aki tisztelettudó, gyakorlott mozdulattal cserélte ki asztalán a megüresedett somlai juhfarkot egy teli Szent-György hegyi olaszrizlingre-, s eképpen fakadt ki: -Tarlós? Nahát, ez még él?
#
2020.január 18.

-Láttátok már az új papír egyeuróst? -kérdezte Szindbád, aztán előkotort zsebéből egy ropogós piros ötszázast a Matolcsy aláírásával és kifizette a fröccsét, borravalót alig hagyva.
#
2020.január 19.

-Közmédia? -kérdezte Szindbád válla fölül hátrapillantva, miközben egy 01G logót hugyozott a frissen hullott hóba.
#
2020.január 22.

-Sóbert? -kérdezte Szindbád mérgelődve, miközben kalapját és kabátját akasztotta le a fogasról. Zsebéből egy gyűrött ötszázast dobott az asztalra, a pincér kérdő tekintetére meg csak ennyit mondott: -Nesze, egy euró, remélem, egy fröccsért ölég lesz. Soha be nem lépek többé olyan kocsmába, ahol tv megy vagy rádió szól, ma már negyedszer hallom ezt a Sóbert nevet, nyugodtan már sehol nem lehet inni Magyarországon?!
#
2020.január 25.

-Novák…Novák… tűnődött hangosan Szindbád, miközben táguló orrcimpákkal szimatolta a konyha felől kiszivárgó marhapörkölt illatát, melyet másfél órája rendelt meg Elemérnél, a köpcös pincérnél, aki ezalatt már a második üres palack pécsi furmintot cserélte le az asztalánál.
-Ismertem egy Novákot Szepesbélán -kezdte újra elégedett mosollyal, mert örvendett, hogy végre eszébe jutott, honnan is ismerős ez a név- hentesboltja volt az evangélikus templom mellett, pont a Piros Kakassal szemben /ahol Szindbád megannyi felejthetetlen órát töltött Hildának, a perecárus lánynak a karjaiban/, nagyon rendes ember volt ez a Novák, a szegényeknek adott felírásra is, de soha nem hajtotta be rajtuk, a háború után pedig az árvákat mindig megetette véreshurkával, amihez Klinghammertól, a közeli péktől hozatott kenyeret.
Itt apró szünetet tartott, míg megkóstolta a frissen bontott palackot, egy biccentéssel jelezvén Elemér felé, hogy rendben van a bor, maradhat, majd így zárta le mondandóját a levegőben erősödő , immáron késznek tűnő pörköltre felkészülvén:
-Szóval ez a Novák, ez a fideszes némber aligha ebből a családból származik.
#
2020.január 26.

-Kekszet? -kérdezte Szindbád döbbenten. -Hát van aki még kekszet eszik Magyarországon? Arra vajon mit lehet inni? -morfondírozott fejcsóválva.
#
2020.január 26.

-Sztrimelni? -kérdezte Szindbád, majd hosszasan bámulta a kápolnai csatát ábrázoló festmény olajnyomatát a falon, miközben két tenyerébe fogva melengette ivási hőmérsékletre a poharában fenségesen pöffeszkedő merlot, aztán hosszú kortyokban, szinte illetlenül mohón itta a bort, hogy mielőbb elfelejtse ezt a szörnyű szót, mely megfoghatatlanságában az emberiség végromlását jelentette számára.
#
2020.február 02.

-Na és Krúdy? -kérdezte Szindbád, miközben hangos koppanással tette le a kiürült borospalackot, hogy Elemér, a pincér mindenképp meghallja, és mielőbb felcserélhesse egy telire.
Elemér jött is, hangos pukkanással rántotta ki a csopaki rizlingből a dugót, melyet orrához érintve megszagolt, majd Szindbád poharába töltött egy slukkot, a hajós azt elmélyülten megillantotta, aztán szájába véve töprengő arccal megízlelte, mialatt homlokára temérdek ráncot rótt a felelősség, hogy ő most ítéletet fog mondani egy borról, de aztán hamar túlesett rajta, finom biccentéssel jelezvén, hogy a bor maradhat, mire Elemér egy alig elfojtott sóhajjal reagált, ilyen megkönnyebbülést a pincér utoljára akkor érzett, mikor anyósa sajnálkozva lemondta a karácsonyi látogatást.
#
2020.február 10.

-Magyar gazdasági csoda? -tűnődött Szindbád, miközben végighordozta tekintetét az üres kocsma kopott székein.
#
2020.február 13.

-Ez meg micsoda? -kérdezte Szindbád és tekintetével a kijáratot kezdte keresni.
#
2020.február 14.

Volt a falunkban egy erdélyi menekült család, a Fogarasék. Az öreg sokat volt nálunk, öregapámmal beszélgettek, borozgattak. Ilyenkor sokszor szóba jött Erdély eleste.
Az öreg nagy átéléssel mesélte el 1918 szentestéjét, mikor bevonultak az oláhok a védtelen Kolozsvárra. Ha már ott voltak, egy szobrot is felrobbantottak hamarjában, kifosztottak néhány üzletet, leszedték az intézmények feliratait. Kisgyerekként hallgattam ezt a szörnyű történetet, teljesen megértettem az öreg Fogarast, aki ’18-ban, gyermekként a Jézuskát várta, de morc román katonákat és új, idegen világot kapott.
2010-ben ezt magam is megéltem, a NER az én Trianon-katasztrófám, mely során a maradék országterület is bitorló briganti bandák kezére került és megindult a magyarság végső romlása.
#
2020.február 14.

-Elemér -kérdezte a hajós a pincért, miután helyet foglalt a faragott sarokpadon, pontosan a Kápolnai csata című festmény olajnyomatával szemben- miért láttam ma oly sok férfit virággal a városban?
-Valentin nap van, Szindbád úr -felelte készségesen Elemér, miközben erőteljes mozdulatokkal tekerte a dugóhúzót a Ranolder püspök badacsonyi rizlingét rejtő palackba.
-Valentin? -csodálkozott Szindbád a poharát ünnepélyesen a fény felé tartva. -Ez női név lenne? És ilyen sokan viselik ebben a városban?
Majd beleivott a borba, csendes biccentéssel jelezte elégedettségét a pincér felé, aztán hosszas tanulmányozásába kezdett a falon függő képnek.
#
2020.február 15.

-A KSH? -hát ez vajon még független intézmény? -kérdezte Szindbád egy krigli sörrel a kezében, kibámulva a kocsma ablakán az utcát figyelve, hogy a februári esőtől megtelt kátyúkból miképp fröccsen a szutykos víz a járdán sietőkre.
\”Legalább míg esik, jönnének be a kocsmába\”- gondolta róluk szánakozva.
#
2020.február 15.

-Hallottam egy Simonkáról Baromlakon -kezdte Szindbád, miután Elemér, a pincér elvitte az eszcájgot és székelyhídi bort töltött öblös poharába.

• A Zichy grófnál jártam ott egy kártyaadósságot leróni, amit előző este Berettyószéplakon nyert el tőlem Károlyi Tibor birtokán cigányzene mellett. Zichy hűvösen fogadott, mert a pakulárja -ez a bizonyos Simonka- meglopta 3 berbéccsel és épp akkor múlatta a kocsmában az árát. A grófot dühítette a veszteség, de nem szólhatott semmit, mert Simonka egy kockafejű, drabális ember volt, irdatlan ereje még Biharon túl is ismertté tette. Hazafelé betértem hát a baromlaki kocsmába megnézni ezt a Simonkát magamnak, de már nem volt ott, azt beszélték Békésbe indult nyájastól, Zichynek az összes juhát elhajtva, szamarastól, mudistul.
  Később még többször is megfordultam ebben a faluban távoli tót rokonok látogatása okán, de senki nem hallott azóta Simonkáról semmit, azt azonban bizton állították, hogy sosem került törvényszék elé.
  Szindbád itt elhallgatott, bora mozgását kezdte vizsgálni poharát az ablak felé tartva, beleivott, majd elégedetten így szólt: -Nagyon finom ez az érmelléki bor! Mi ez, bakator?
  #
  2020.február 20.

-Ismertem egy Kövért, házmester volt az Aranykéz utcában, abban a házban, ahol Estella lakott. -kezdte Szindbád mondókáját, miután gyötrő másnaposságát egy korsó hűs Veltinssel csillapította elviselhetővé.
-Ez a Kövér egy vastagbajszú, busafejű fickó volt, s mint a hamis embereknek általában, neki sem látszott a szeme, még a szembogara sem, mindig csak hunyorított azon a keskeny résen, aminek a helyén más emberek a szemüket viselik. De a legrosszabb szokása mégis az volt, hogy sosem ivott, sosem segítette ki magát a búskomorságából, így aztán eredendő gonoszságát sem tudta levetni. Mikor Estellától sietve távoztam, hogy férje, az aranymíves érkezése előtt -aki tudvalevőleg revolvertulajdonos volt- elhagyhassam a házat, Kövér mindég feltartoztatott a kapuban és csak akkor eresztett utamra, midőn az Estellától kapott császári aranyakból egyet átadtam neki. Ekkora útonálló, gazember volt Kövér.
#
2020.február 27.

-Ismertem egy Leisztingert -kezdte Szindbád vontatottan, mert a fehérburgundi zamata csak nem akart múlani a szájából, elvesztegetni pedig hiábavaló beszédekkel mégsem akarta azt.
#
2020.március 08.

-Te Kájzer- kezdte a kis Viktor zsebrebaszott kézzel a dolgozószobájában toporogva- vóna egy ötletem…
-Szterelnökúr, ha kérhetném, Kásler…
-Mindegy az -legyintett a köpcös, miközben szotyoládéhéjak és tépőzáras papírzsebkendők hulltak ki a zsebéből. -Arra gondoltam, amíg lehet, eltitkoljuk a betegeket. A kórházak csak felénk jelenhetnek, önállóan egy orvos sem nyilatkozhat.
-De miért, szterelnökúr? -kérdezte tétován Kásler, miközben az ablakon betűző nap vörösre színezte hatalmas füleit.
-A nyugdíjrendszert még 10 évre fenntarthatóvá teszi ez a vírus. Ezt a lehetőséget meg kell ragadnunk, öregem! -mondta a csuti magabiztos fölénnyel, sűrű nyelvöltögetések közepette. Aztán zsebéből madáreleséget vett elő és rágcsálni kezdte, jelezvén, hogy az eligazítást befejte.
#
2020.március 09.

-Banán? -tűnődött Szindbád- Ahhoz vajon milyen bor dukál?
#
2020.március 09.

-A világgazdaság? -kérdezte Szindbád mindennemű érdeklődés nélkül, miközben egy palack 500 forintért vásárolt juhfark címkéjét böngészte egyre riadtabban, mert nem lelte rajta a termőhelyet.
#
2020.március 13.

-Szterelnök úr -kezdte Kásler száraz, reszelős hangon- az iskolákat be kéne zárni, mert a húsvéti szünettel együtt így majd egy hónap…
-Hagyd abba, öreg! -vágott a szavába Viktor indulatosan. -Hát nem érted meg, hogy ránk omlik a nyugdíjrendszer és maga alá temeti magát a rendszert is?! Az iskolákat majd akkor zárjuk be, ha már kellő számú gyerek megfertőződött. Az iskolák a mi inkubátoraink, amiből aztán majd a gyerekek szépen hazaviszik a kórt a nagyszüleiknek. Érted már?
-De az unokáim… -nyöszörögte Kásler, kiszáradt szájában nyelve alig forgott, ezért hangja szinte túlvilági lett. Nem is bánta, hogy a csuti újra félbeszakította:
-Kit érdekelnek? Mondjatok el pár tízparancsolatot meg rózsamicsodát… Te mondtad, hogy az segít! -majd harsány röhögésben tört ki a kis köpcös, hogy csak úgy hullott a szotyihéj a zsebéből amint térdeit csapkodta.
#
2020.március 17.

-Na de mi lesz a kocsmákkal? -kérdezte aggodalmasan Szindbád, miközben a vörösbajszú pincér új palackot tett az asztalára, a járványveszély miatt somlait.
#
2020.március 17.

-Szabadesésben a forint? -kérdezte Szindbád mindennemű érdeklődés nélkül, önként vállalt délelőtti karanténjában, a nagybajomi kocsmában, ahol DAB a csapolt sör.
/ A délutánt egy másik karanténban töltötte, mert Nagybajomban Varga borokat mértek, Szindbád pedig -mint minden jó pohártartású ember- igen kényes volt a bor minőségére./
#
2020.március 18.

Szindbád elhatározta, hogy eztán csak olyan kocsmába teszi be a lábát, ahol nem villódzik tv, nem csörömpöl rádió, a bútor fából készült, nem üveg és nem műanyag, az asztalokon vászon abrosz terül el, lehetőleg kockás, a sör pedig, amit csapolnak nem a Brauunionhoz, ehhez szörnyen hatalmas és embertelen céghez tartozik, hanem egy még önállóságát megőrzött sörfőzde terméke, a bort pedig a bádogpult kelyhéből emeli ki a dúskeblű csaplárné iccével, de úgy, hogy eme fenséges mozdulat közepette mély dekoltázst villantson az otthoni zsémbes némber elől hozzá menekülteknek.
Ja, és hogy ötkor, mikor a hajós és a hozzá hasonlóan termelésben dolgozók rendszerint leteszik a lantot, még nyitva legyen, hogy összegyűlhessenek ott a magyar társadalom egyre fogyó fenntartói egy kis diskurzusra.
#
2020.március 18.

-Éjszakai kijárási tilalom? -botránkozott meg Szindbád- Tán csak nem hálhatok a szeretőmnél? Mit szól az asszony, ha nem megyek haza?
#
2020.március 19.

A 78 éves apám ma a gyümölcsfákat metszette. A 73 éves anyám veteményezett. A fiaim a szőlőben dolgoztak, a nőm a lányommal főzött, én fát hoztam az erdőről.
Az összes bécsi vendéglő bezárt, ahová bort szállítok. Az asszony péntek óta fizetetlen szabin van, gyermekeim tanulók.
De 2010 óta tudom, hogy ebből baj lesz. Így vagy úgy, de baj lesz. Készültünk rá. Most itt van. Férfiként szégyellném magam, ha most csak sírás-rívásra, fogcsikorgatásra tellene. Lesz egy gyönge évünk, de nem baj, csak éljük túl. Mi svábok ezen 3 évszázad alatt, mit Magyarországon töltöttünk, már sok mindent megértünk. Ennél sokkal súlyosabb kataklizmákat is. Neked is csak azt ajánlom; fej a fejjel, küzdj és bízva bízzál…
#
2020.március 21.

-Házhozszállítás? -csodálkozott Szindbád- És Dékiék hogyan jönnek? Remélem, nem gyalog?! Mert a cimbalom, ugyebár, mégis csak nehéz…
#
2020.március 22.

-Mégsem fűzhetem a bankkártyámat a Sanyika vonójába… -dohogott csöndesen Szindbád.
#
2020.március 27.

-Hogy honnan fogjuk ezt tudni? -kapta fel fejét Szindbád eme fontos kérdésre, mely figyelmét még egy Sipos-féle kéknyelűről is el tudta terelni, igaz, csak egy pillanatra.
-A csuti a bunkerból nem jön elő többé. Onnét fog rendelkezni… Egész a bukásig -mondta a hajós, majd újra pohara felé fordult, a fény felé tartva figyelte a szalmasárga bor lomha mozgását és méltóságteljes pöffeszkedését, mellyel oly nagy tekintélyt vívott ki magának, hogy Szindbád csak apró kortyokkal illette, mintegy szemérmesen véve magához Badacsony pompás nedűjét.
#
2020.március 27.

-Elemér, tekintettel a járványra, ma nem az utcai, hanem a hátsó teraszon fogyasztom el a boromat -szólt Szindbád, miközben a szép trafikosnőre gondolt, akinek az üzletére remek rálátást biztosít az udvari terasz.
#
2020.március 28.

-Löncshúst? -kérdezte értetlenkedve Szindbád, mialatt Elemér a Pilsner Urquellt csapolta. -Hát milyen állat az a löncs? Baromfiféle? Mert lábasjószág mégse lehet…
#
2020.március 29.

-Kórházparancsnok? -Szindbád még szerette volna ízlelgetni ezt a szót, de mivel épp csomorikát ivott, inkább azt ízlelgette.
#
2020.március 29.

-Horn Gábor? -dünnyögte Szindbád leplezetlen közönnyel, mialatt egy muslincát piszkált ki bicskája hegyével olaszrizlinggel töltött poharából.
#
2020.március 30.

-Majd akkor szóljatok, ha a siralomházból jelentkezik! -vetette oda foghegyről Szindbád, mert éppen vacsorához készülődött, ám nem találta a bicskáját, aminél nagyobb problémát még az orbáni dúlás 10. évében sem tudott elképzelni.
#
2020.március 30.

-Na, ezeknek sincs szöllejük! -legyintett Szindbád, majd újratöltötte poharát gohérral, a bor gyöngyözését önfeledten bámulva.
#
2020.március 31.

-Elemér, van még abból a 2007-es mecseki olaszrizlingből, amit 2010 áprilisában ittunk nálatok, tudod, mikor a Nyári Elek muzsikált itt? -kérdezte Szindbád, miután elfoglalta helyét az Ófaluban, Pausch műhelyében készült gyékényszövésű sarokpadon, a Kápolnai csata című festmény olajnyomatával szemben.
-Néhány palack még fekszik a pincében -válaszolta készségesen a köpcös pincér.
-Hozz abból, legyél szíves, igen kiváló bor volt, nagy csapások idejére való. Gyöngébb borral el sem lehetne viselni ezeket a vészterhes időket -mondta a hajós, majd jó szokása szerint a bor érkezéséig a festményt kezdte el elmélyülten tanulmányozni a falon.
#
2020.április 02.

Szindbád, a hajós akkor ért révbe, mikor a szép női kelmék már az ágy melletti kisszéken vagy a padlón hevertek pikáns összevisszaságban, a drága frizurák pedig csapzottan omlottak szét a gyűrött párnán, a fodrász illatszereit felcserélve a kéj buja szagára.
#
2020.április 03.

-Ismertem egy Goldmannt Ruszton -kezdte Szindbád-, aki ’45 Húsvétján egy komplett sonkát megőrzött, majd a frissen felszabadult Bécsbe vitte, ahol egy Sachs motorkerékpárt kapott érte, s azzal tért haza…
Talán folytatta volna a történetet, de Elemér, a köpcös pincér elébe tette üdén gyöngyöző, kemény habú Pilsner Urquellét, melybe a hajós leplezetlen mohósággal beleivott, hogy kínzó másnaposságát mielőbb csillapíthassa.
#
2020.április 03.

-Kicsi Csipás, gyere csak ide! -intett Szindbád a prímásnak a torockói Forrás kocsmában, miután megivott egy üveg küköllei bort és Emesét, a csaplárnét is kellőképpen megcsodálta. -Muzsikáld csak el, hogy: Az a vonat, ha elindult, hadd menjen…
#
2020.április 04.

-Corona? Az valóban sör lenne? -kérdezte Szindbád értetlenkedve, miközben letörölte a Pilsner Urquell habját huszáros bajszáról.
#
2020.április 05.

-Rosé? -tűnődött Szindbád-, János említi ezt a borok közé sorolt italt a Jelenések könyvében, mikor a világvégét írja le?
#
2020.április 05.

-Mit akarsz, Árpi, nem látod, hogy nagy tisztelettel szotyolázok? -kérdezte a kis Viktor dolgozószobájának földgömbje mögé húzódva, közel a függönyhöz. /Ha minden kötél szakad /

• Jó ötletem támadt, Viktor; el kéne venni a pártok támogatását a ragályra hivatkozva.
  -Az egészet?
  -Az egészet. Sehol se lesznek ezek egy év alatt, akár még a rendeleti kormányzásról is visszatérhetünk a parlamentarizmusra, hisz az ellenzéknek kampó…
  -Jó ötlet -derült föl a kis csuti nagy bűnöktől torzult arca-, és óvatosan előbújt Teleki Sámuel nagy földgömbje mögül, melyet a Természettudományi Múzeumból keccsölt magának.
  -Akkor add parancsba, tábornokom! -hízelegte a sarlófejű tanácsadó.
  -Egyenlőre /sic!/ csak a felét -morfondírozott a köpcös-, tudod, Brüsszel még figyel…
  #
  2020.április 06.

-Három hete nem voltam kocsmában -panaszolta Szindbád a szőlőhegyen szomszédjának a diófa alatt ülve a rönkpadon, miközben olaszrizlinget kortyolgattak és az alant elterülő pompás Baranyát bámulták gondterhelten.
#
2020.április 07.

-Cserét kérek! -emelte fel hangját és mutatóujját Szindbád, mikor Elemért, a köpcös pincért látta felbukkanni a konyhából egy levesestálat óvatosan cipelve.
A pincér visszafelé már fel is kapta az üres borospalackot; -Maradunk a pinot blancnál? -kérdezte a hajóstól bizonytalanul, mert furcsállta, hogy nem olaszrizlinget iszik.
-Maradhatunk -felelte Szindbád-, igen finom ez a bor, biztos vagyok benne, hogy sovány, meszes talajon termett, mert erről árulkodnak elegáns savai és ez a kifejezett, ám mégis diszkrét fajtajelleg.
Elemér mosolyogva nyugtázta a vendég elégedettségét, de mielőtt elindult volna az újabb palackért, még bizalmaskodva odasúgta: -Nem fizet a Bónusz Brigád!
Szindbádot lesújtotta a hír. Letaglózva ült asztalánál, bambán bámulta poharában a fehérburgundi kacér csillogását miközben megcsapta a közelgő elmúlás fagyos előszele:
-Hát ilyen vén vagyok már, hogy azt sem tudom, mi az a Bónusz Brigád?!
#
2020.április 08.

-Ha jól értem, ezek pénzt nyomtatnak -mondta rezignáltan Szindbád, mialatt Elemér, a Fekete Sas pincére zöldes fényben ragyogó cirfandlit töltött poharába.
-Ugye száraz? -kérdezte még a hajós, mert ügyelt hasnyálmirigye egészségére és a világért se terhelte volna resztcukrot tartalmazó borokkal.
-Természetesen! -válaszolta készségesen a pincér, majd feszülten figyelte a hajós reakcióit. Szindbád pedig megillantotta a bort miután megforgatta a pohárban, aztán finoman belekortyolt, hagyta hosszasan henterögni a szájában, s csak azután nyelte le, közben Alsó-Fehér vármegye címerét tanulmányozta a szemközti falon.
-Maradhat! Egy második üveget pedig hűts be, kérlek, Elemér! Kettőt iszom, ki tudja, mi lesz az ára a pénznyomtatás miatt…
#
2020.április 08.

-Egyre nagyobb veszélyben vagyunk? -kérdezte Szindbád miközben egy borospalack hátcímkéjét tanulmányozta elmélyülten, valami fogódzót keresve, hogy a jövőben semmi esetre se kerülhessen még egyszer ez a lőre az asztalára. – Akkor talán srófolni kéne még az önkényen! -fejezte be gondolatát morcosan, mert felfedezte, hogy nerközeli bort ivott.
#