Category: Szindbád


  • Szindbád X.

    Mintha széles kaput tártak volna ki előtte, úgy tódult be hirtelen a tavasz, s hozott jó kedélyt, virágillatot és méhzümmögést magával.Szindbád elhatározta, hogy ebben az enyhe időben felkeresi a szőlőhegyi diófát, mert már régen borozott társaságában.Széles szíjú átalvetőjébe akkurátusan berakott egy üveg rizlinget, mely pont annak a dűlőnek a termése volt, ahova igyekezett, egy karéj…

    Continue reading


  • Szindbád IX.

    Szindbád alig múlt 18, mikor kétfelé ágazott az út, s ő eldönthette, hogy merre megyen tovább. Fölfelé keperckedve, a társadalmi elvárásoknak megfelelően törtetőn vagy oldalvást, hol enyhe lejtővel kezdve lazsálásra csábít az út.Az utóbbi mellett döntött, mert léha volt, s koránál fogva még nem tudhatta, hogy sokkal inkább bölcs.Új útja szép tájakon vezetett szelíden és…

    Continue reading


  • Szindbád VIII.

    -0rbán Ráhel? -döbbent meg Szindbád hazafelé ballagva egy kellemesen hűvös hajnalon, kissé imbolyogva, kiszáradt torokkal, miközben egyre azon gondolkodott, mit is fog hazudni, ha hazaért.Kakasok kukorékoltak kérkedve, egymást fenyegetve, hencegőn, -vajon van még rólam kakas elnevezve a faluban?- tűnődött a vén korhely, észre sem véve, hogy máris megszabadult nagy gondjától, a megfelelő hazug magyarázat kiötlésétől.Útja…

    Continue reading


  • Szindbád VII.

    -Új borunk van az itallapon -hívta fel a már szinte törzsvendégnek számító Szindbád figyelmét Ewald, az Ezeréves Hárs fiatal pincére az újdonságra.-Hozhatod! -mondta a vén korhely a kesztyűt felvevő ifjú gavallér elszántságával-, majd helyet foglalt azon a padon, ahonnét jól lehetett tanulmányozni a 120 éve itt vendégeskedő Ferencz József portréját.Fehér burgundi volt, Wachau szülötte. Ewald…

    Continue reading


  • Szindbád VI

    2021.január 01. A zugkocsma elé érkezve Feleség még nyomatékosan összefoglalta amit egész úton kárált: -7-kor itt vagyok érted. Nem érdekel, hogy teli van a poharad, az sem, hogy épp jó a lapjárás. 7-kor jössz, egy percet sem várok rád, itt hagylak! Megértetted?Szindbád komoran bólintott, csak a kocsmaajtó \”Könyvtár\” feliratot viselő zománcozott pléhtáblája rendezte újra mosolygossá…

    Continue reading


  • Szindbád V

    -Úriemberként és dzsentriként természetesen a pénzhez nem értek -kezdte mondókáját Szindbád, miután gyógysör gyanánt legördített egy hűs Jevert a beledi kocsma teraszán-, de annyit tudok, hogy ami ettől a mocskos bandától jön, az mind gyanús, az okos embert pedig óvatosságra inti.Aztán üres poharával diszkréten koppintva jelezte a bögyös pincérnőnek, hogy még inna, aki el is…

    Continue reading


  • Szindbád IV.

    -Van már kapari, zsönge csirkétek, Elemér? -kérdezte Szindbád, miután letelepedett a Fekete Sas azon asztalához, ahonnét a László király vizet fakaszt a sziklából című festmény olajnyomatát a legjobban lehetett tanulmányozni.-Van -válaszolta a pincér szolgálatkészen.-Ugyanarról az oláhapáti tanyáról, mint a tavaly?-Ugyanarról.-Akkor egy paprikást hozzál két kakaskából, túrós-kapros csuszával, hozzá almapaprikát, enyhén csípőset, de ecetben bővölködőt.-Na és…

    Continue reading


  • Szindbád III.

    Ketten ültek a diófa alatti rönkasztalnál, Szindbád és Jocó, a bölcs öreg. Müller Cecília intelmeinek megfelelően másfél méter távolságra helyezkedtek el, nem is adván a vírusnak más esélyt a terjedésre, mint a kettejük között félúton elhelyezett pintes üveget, amit hol a hajós, hol Jocó érintett, megürült poharaikat feltöltendő szártetői olaszrizlinggel.Alant, a hegy lábánál olykor emberek…

    Continue reading


  • Szindbád II.

    2019.november 29. -Te Gyuri, nem jó ez a 337-es euró… -kezdte a kis Viktor nyeglén, zsebrebaszott kézzel.-De hiszen te mondtad, hogy gyengítsük… -nyekeregte riadtan a jegybank elnöke.-Persze, de ezzel a 337-tel nehezen számolunk, mi magyarok. Valami kerekebb szám kéne!-Úgyis mindjárt 350 lesz…-válaszolta kissé magabiztosabban Gyuri, Matolcsyné férje.-Azzal még mindig nehezen számolunk mi, egyszerű fiai a…

    Continue reading


  • Szindbád I

    2017.május 26. Egyszer, még süldő legény koromban megferedtünk Hévíz alatt a Marosban.Sekély ott még a folyó, gyorsan zuhog alá, hanyatt köll csak feküdni, kövekbe jól belécsimpaszkodni, oszt viszi a koszt, a szappant, s a gatyát.Elégedetten, frissen indultunk a városba bé, hogy lássuk, vajjon, hogy néz ki a helyi női viselet padlóra, vagy székre hajítva, -legjobb…

    Continue reading